A szükséges strukturális átalakítás

barad-dur-collapsesMottó:Mert mindenki, aki gonoszat tesz,
gyűlöli a világosságot, s nem megy a világosságra,
nehogy kiderüljenek a tettei.

Aki ellenben az igazsághoz szabja tetteit,
a világosságra megy, hadd derüljön fény a tetteire,
amelyeket az Istenben vitt végbe.
” (Jn 3,20-21)

A napokban a buszon utaztam, és befészkelte az agyamba magát egy szóösszetétel: “a bűn struktúrái”. Azt tudtam, hogy ez Szent II. János Pál pápa megfogalmazása volt, aki a Sollicitudo Rei Socialis enciklikájában használta először ezt a fogalmat a társadalmi szinten  intézményesült bűn megjelölésére, vagyis az olyan rendszerszerűen működő társadalmi jelenségekre, amelyek az embereket szinte kikerülhetetlenül a bűn felé terelik. Ahogy utaztam a buszon, elkezdtem gondolkozni azon, mit is jelent ez a fogalom a mindennapok nyelvére lefordítva … Bővebben

Rugalmas elszakadás

Mottó:Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem
a Törvényt vagy a prófétákat.
Nem megszüntetni jöttem,
hanem teljessé tenni.
“(Mt.5,17.)

Az elmúlt vasárnapi evangélium a maga korában is botrányos volt, és még inkább az manapság. Nem véletlenül írja a Szentírás a hegyi beszéd végén: “”A nép döbbenten hallgatta, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.” (Mt.7,28-29.) Az evangélium tulajdonképpen két különböző, de egymással összefüggő kérdést foglalt össze: az egyik a bosszú, a másik az ellenséggel való viszony kérdése. Ez a szakasz Nietzschenél is kiverte a biztosítékot: lám, a kereszténység a gyengék vallása, amely megfosztja az erőst a természet adta jogaitól. Sokszor mi keresztények is értetlenül csóváljuk a fejünket: jó, jó, Uram, de csak nem azt kívánod, hogy bárki büntetlenül belénk törölje a lábát? Azt hiszem, ha jól akarjuk érteni ezt a szakaszt, nem árt kicsit alaposabban is szemügyre vennünk.

Bővebben