Oly’ nehéz a választás VI. – A keresztény individualizmus csábítása

Mottó:Ezt javatokra mondom,
nem azért, hogy tőrbe csaljalak,
hanem hogy a feddhetetlen életre
és az Úrhoz való osztatlan ragaszkodásra segítselek titeket.” (1Kor 7,35)

Mostanában – személyes okokból – van szerencsém többszörösen végiggondolni mindazt, amit a katolikus közösségek a fiatalok házasodásáért tesznek. Meg kell mondanom, hogy szerintem alapos fáziskésésben vagyunk, mert ez a kérdés mindig is kényesnek minősült a katolikus egyházban. No nem az Egyház hivatalos tanítása, hanem a pasztorális gyakorlat szintjén. Ennek oka pedig szerintem az, hogy a szerzetesség a középkor óta túlzottan nagy befolyást gyakorol az Egyház pasztorális gyakorlatának kialakítására, és ez éppen ezen a területen tévútra vezet.

Bővebben

Az én szabadságom a te szabadságod? II.

keresztrefeszitesMottó:Míg ugyanis a bűnnek szolgáltatok,
az igazsággal szemben szabadok voltatok.

Mi hasznotok volt akkor abból, ami miatt most szégyenkeztek?
Hiszen annak vége a halál.

Most azonban felszabadultatok a bűn alól, és Isten szolgái lettetek.
Gyümölcsötök a megszentelődés, célotok az örök élet.” (Róm 6,20-22)

Az előző bejegyzésemben a filozófiai liberalizmus mögött meghúzódó, a felvilágosodás gondolkodói által megrajzolt individualista emberképről, és a társadalom, illetve az állam eredetét magyarázni hivatott szerződés-elméletekről ejtettem néhány szót. Látnunk kell azonban, hogy a szerződéselméletek, az individualista emberkép és individualista szabadságfogalom nem tekinthetők a nyugati világ politikai gondolkodás kizárólagos hagyományának.

Bővebben

Az én szabadságom a te szabadságod? I.

szabad madárMottó:A szabad társadalom, jogállam természetes állapota a szabadság,
tehát mindent szabad, ami nem tilos,
tehát mindent szabadon meg lehet tenni,
a tilalmakat jogszabályok tartalmazzák.” (Wikipédia: Személyes szabadság)

Az egyik hazai napilap vitát indított a liberalizmusról; ennek keretében olvastam egy igen érdekes eszmefuttatást egy egykori liberális párt volt képviselőjétől, aki arra hivatkozott, hogy a liberális fősodornak kikiáltott politikai korrektség valójában nem is liberális, hanem marxista gyökerű eszme, amely ráadásul a liberalizmus egyik alapértékét, a szólásszabadságot korlátozza. A cikkben leírtakkal nyilván lehet vitatkozni vagy egyetérteni, nekem mindenesetre szöget ütött a fejembe ez a gondolat.

Bővebben