Fából vaskarika?

Mottó: Jaj nektek, törvénytudók,
mert az emberekre elviselhetetlenül nehéz terheket raktok,
de magatok egy ujjal sem mozdítjátok a terhet.” (Lk 11,46)

Az elmúlt hetekben olvasgattam az Amoris laetitia… kezdetű enciklika kapcsán korábban kirobbant vitáról szóló cikkeket. Bevallom, kissé furcsa érzésem támadt: mintha a XVIII. századba kerülünk volna vissza, amikor a Jézus Társaságát a ferencesek feljelentették a pápánál az Európán kívüli misszióikban alkalmazott hittérítő módszereik, vagyis a helyi viszonyokhoz történő túlzott alkalmazkodásuk miatt (Kínában például a missziós siker érdekében a katolikus teológiai kifejezéseket a konfuciánus vallás hagyományos fogalmaival fordították le, az ősök tiszteletét beemelték a helyi katolikus liturgiába) a katolikus hit tisztaságának feladásával, a tridenti zsinat rendelkezéseinek megszegésével vádolva őket. Most van egy Assisi Szent Ferencről nevezett jezsuita pápánk, akit – jobb híján – a katolikus közvéleménynél jelentettek fel, hasonló vádakkal.

Bővebben

Reklámok

A pirkadat embere

pirkadatMottó:Az igaz ember útja olyan, mint a hajnal pirkadása,
egyre világosabb, míg fényes nap nem lesz.” (Péld 4,18.)

Vannak szavak, amelyek lassan kikopnak a használatból, és más, rokonértelmű szavak kerülnek a helyükre, majd pedig – ezek eltérő jelentése miatt – már ezeket sem használjuk egy jelenségre, és így a valóság egy része megnevezhetetlenné válik. Alighanem így vagyunk az “igaz ember” szóval is: keresztény hatásra az “igaz ember” kifejezést a “szent” váltotta fel, amelynek jelentése azonban egyre inkább a kanonizált szentekre és a “tökéletes” emberekre szűkült. Pedig igaz emberek ma is élnek köztünk, még ha nem is nevezzük így őket – talán azért, mert nem ismerjük e szó jelentését.

Bővebben

Ünnepelj velünk!

prositMottó:Hiszen föltételezem rólatok,
hogy az én örömöm a ti örömötök is, mindnyájatoké.” (2Kor 2,3)

Úgy alakult, hogy a múlt hétvégén háromszor is hallottam Jézus három példabeszédét az elveszett bárányról, az elveszett drachmáról és a két fiúról. Harmadszorra figyeltem fel arra a mozzanatra, hogy a pásztor, az asszony és az apa örömét meg akarja osztani másokkal is. Azt hiszem, ez a hangulatfestőnek tűnő elem nagyon is fontos szerepet tölt be a példabeszédek helyes értelmének megtalálásában, főleg, ha jó összefüggésben szemléljük. Szerintem ugyanis nem pusztán arról van szó, hogy a pásztor, az asszony és az apa annyira örül, hogy ezt nem tudja magában tartani, hanem ennél jóval többről. Bővebben

Közös ügyek

megcsinaljukMottó:Ha megteszitek, amit parancsolok nektek, a barátaim vagytok.
Nem nevezlek többé szolgának benneteket,
mert a szolga nem tudja, mit tesz ura.” (Jn 15,14-15)

A mai evangéliumban a két testvér története hangzik el, amelyet az emberek többsége csak úgy ismer: a tékozló fiú története. Ezt a példabeszédet sokan, sokféleképpen elemzeték már, én most egy olyan vetületéről szólnék pár szót, amelyre Sári hívta fel a figyelmet, és ami engem személyesen is megérintett: az idősebb fiú szolgának érzi magát az apja mellett.

Bővebben

Tizenkilencre lapot húzni

viharbanMottó:Ezért remélj az Úrban és légy erős,
légy bátorsággal és bízzál az Úrban!” (Zsolt 27,14)

Vannak Jézusnak olyan példabeszédei, amelyek olyan ismertek, hogy még a nem hívők is ismerik, vagy legalábbis – talán tudtukon kívül – utalnak rájuk. Az egyik ilyen a talentumokról szóló példabeszéd, amelyben sokan a protestáns gazdasági etika, a nyugati kapitalista világ szemléletének alapját látják. Ugyanakkor sok katolikus hívő számára ez a példabeszéd meglehetősen idegen, hiszen a nyerészkedés gondolata idegennek tűnik az evangéliumi szegénység gondolatától. Pedig ez a példabeszéd elsődlegesen nem is a haszonszerzésről szól.

Bővebben

Írás a porban

jn_81-11Mottó:Talán örömöm telik a bűnös halálában – mondja az Úr, az Isten –,
s nem azt akarom inkább, hogy letérjen útjáról és éljen?.
” (Ez 18,23)

Az elmúlt vasárnap a házasságtörő asszony esetét adta elénk az Evangéliumban az Egyház. Jól ismert történet, még a nem hívők is ismerik annyira, hogy vicc is született belőle. Ilyenkor szokás szerint az ítélkezést ítélik el a szószékről, mert a farizeusok és írástudók kudarcára irányul a figyelem, bár szerintem sokkal érdekesebb Jézus magatartását megfigyelni, mert úgy talán a szöveg mélyebb rétegei is megnyílnak: hogyan tekint Isten a bűnös emberre?

Bővebben

Nézőpont kérdése …

dachauliberationMottó:Én vagyok az Úr, a te Istened,
én hoztalak ki Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.” (Kiv 20,2)

Az elmúlt héten részt vettem egy konferencián, amelynek témája a roma holokauszt volt; a konferencia ünnepélyes megnyitójaként egy táncjátékot mutattak be, amely előtt Choli Daróczi József versét hallhattuk. Nem tehetek róla, de a vers eltérítette a gondolataimat: az egyébként általam is tisztelt, mélyen hívő költő – az Újszövetség cigány nyelvre fordítója – ugyanis azt a kérdést feszegette, hogy vajon Isten számon tartja-e a cigány áldozatokat, és befogadja-e őket szeretetébe. Bennem pedig az a kérdés vetődött fel: vajon jó oldalról közelítünk-e a világban működő Gonosz rémtetteinek emlékéhez?

Bővebben