Az igazi imádat

Mottó:Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig,
mégpedig a kereszthalálig.” (Fil 2,8)

Virágvasárnappal megkezdődik Jézus szenvedésének, kereszthalálának és feltámadásának ünneplése. A lelkiségi irodalom előszeretettel hangsúlyozza Jézus testi és lelki szenvedéseinek nagyságát, annak egyediségét és különlegességét hangsúlyozva. Bár nyilvánvalóan hálátlanság lenne a Megváltó szenvedéseit lekicsinyelni, egy ideje úgy érzem, hogy ez a megközelítés tévútra visz, mert egy olyan mennyiségi szemléletet tükröz, ami afelé hajt, hogy Jézus szenvedését szembeállítsuk és összemérjük mások szenvedésével, holott Jézus megváltói halálának egyik lényeges eleme éppen az emberekkel vállalt szolidaritás. Maga a Szentírás sem a szenvedések nagyságát emeli ki, hanem az emberekkel vállalt szolidaritást és Isten akaratának maradéktalan elfogadását – csak ez utóbbi az, ami Jézust megkülönbözteti a többi embertől (Zsid 4, 15). Bővebben

Reklámok

Keresztúton (VII.)

simeonMottó:S lám, az Úr elvonult arra.
Hegyeket tépő, sziklákat sodró, hatalmas szélvész haladt az Úr előtt,
de az Úr nem volt a földrengésben.
A földrengés után tűz következett,
de az Úr nem volt a tűzben.
A tüzet enyhe szellő kísérte….” (1Kir 19,11-12)

A szenvedést a bizonytalanság teszi igazán rettenetessé: nem tudjuk, mikor lesz jobb, lesz-e jobb egyáltalán, vagy még hátra van a “java”; mi magunk nem tudunk kiszabadulni ebből a helyeztből, és tehetetlenül várjuk, mi jön még.  Istennel szembeni türelmetlenségünknek is ez a legfőbb oka: attól félünk, hogy mielőtt megsegít minket, még további szörnyűségeket kell elviselnünk, esetleg olyanokat, amelyek a későbbi szabadítást már nem tud eltörölni. Ezért is vetődik fel a kérdés: miért teszi próbára Isten ennyire a türelmünket, miért nem segít azonnal? Nem tudja, hogy lelkünk megtörik, vágyaink meghiúsulnak, a szeretet dolgok és személyek elvesznek számunkra, míg tehetetlenül várunk arra, hogy megszabadítson minket?!

Bővebben

Szereposztás

Mottó:Mielőtt megalkottalak volna anyád méhében, már ismertelek.
Mielőtt megszülettél volna, felszenteltelek és prófétául rendeltelek a nemzetek javára” (Jer.1,5)

Néhány hete Brüsszelben jártam. A hazaút során önkéntelenül is hallottam a mögöttem ülők beszélgetését. Az egyik hölgy azt fejtegette barátnőjének, hogy szülei ugyan reformátusok voltak, ő azonban nem kötődik a kereszténységhez, mert az mindenkinek azonos módon szabja meg, miként éljen; neki a buddhizmus rokonszenvesebb, mert a szerint mindenkinek a saját útját kell megtalálnia. A beszélgetés későbbi foszlányaiból kitűnt, hogy a hölgynek nem sok köze van a buddhizmus eredeti, aszketikus tanításához, azonban ettől függetlenül is elgondolkoztató, miért is tartják egyesek úgy, hogy a kereszténység megöli az egyéniséget.

Bővebben