Nem mumus

Mottó:A megroppant nádat nem töri le,
a pislákoló mécsbelet nem oltja el,
míg győzelemre nem viszi az igazságot.
Az ő nevében bíznak a pogány népek.” ” (Mt 12,20-21)

Előző bejegyzésemet olvasva talán sokan felkapták a fejüket, amikor azt írtam, hogy Isten vállalja az erkölcsi rossz kockázatát is annak érdekében, hogy az üdvösségre, a teljes életre vezessen minket, és ezért nem kell kétségbe esnünk, ha szembesülünk a bennünk lévő, sőt növekedő rosszal. Néhányan bizonyára meg is botránkoztak ezen, és többé már nem lesznek az oldal rendszeres olvasói. Pedig csak szokatlan ez a gondolat számunkra, mert legtöbben még mindig nem léptünk túl a farizeusok gondolkodásmódján.

Bővebben

Reklámok

A növekedés útján

leading_by_jesusMottó:Adjatok egy fix pontot,
és én kifordítom sarkaiból a világot!” (Arkhimédész)

A Szentírást a kiadók és fordítók előzékenyen fejezetekre, alcímekre és versekre osztották; vasárnaponként is csak egy-egy kisebb, jól láthatóan összetartozó részt hallunk az Evangéliumból. Néha azonban nem árt elgondolkozni azon, hogy az Evangélium szerzője milyen logika alapján helyezte egymás mellé az egyes részeket. Az elmúlt hetekben például egyre csak azon gondolkoztam, hogy hogyan is illik össze Lukács evangéliumának 17. fejezetében a mustármagos hasonlat és az úrról és szolgájáról szóló példázat. Nyilván nem véletlenül rakta ezeket Lukács egymás mellé, ráadásul a két részlet között nincs átvezető szöveg, így arra kell következtetnünk, hogy nagyon szorosan összetartoznak. Bővebben

Ünnepelj velünk!

prositMottó:Hiszen föltételezem rólatok,
hogy az én örömöm a ti örömötök is, mindnyájatoké.” (2Kor 2,3)

Úgy alakult, hogy a múlt hétvégén háromszor is hallottam Jézus három példabeszédét az elveszett bárányról, az elveszett drachmáról és a két fiúról. Harmadszorra figyeltem fel arra a mozzanatra, hogy a pásztor, az asszony és az apa örömét meg akarja osztani másokkal is. Azt hiszem, ez a hangulatfestőnek tűnő elem nagyon is fontos szerepet tölt be a példabeszédek helyes értelmének megtalálásában, főleg, ha jó összefüggésben szemléljük. Szerintem ugyanis nem pusztán arról van szó, hogy a pásztor, az asszony és az apa annyira örül, hogy ezt nem tudja magában tartani, hanem ennél jóval többről. Bővebben

Barabás fiai vagy Jézus tanítványai?

barabás fiainak műveMottó:Ne szolgáltassatok magatoknak igazságot, szeretteim,
hanem hagyjatok teret az Isten haragjának,
hiszen írva van: „Enyém a bosszú, én majd megfizetek!
” (Róm 12,19)

A napokban olvastam egy recenziót egy könyvről. A cikkben szerepel egy állítás, miszerint “A muszlimok legtöbbje képtelen elképzelni és elfogadni egy olyan Isten fiát vagy prófétát, aki önként vetette magát alá a megaláztatásnak, s azt az Istent, aki mindezt hagyta. Az iszlám nem akar veszíteni.” Ezen kicsit elgondolkoztam; mert mi keresztények sem akarunk veszíteni, de tény, hogy a hívő keresztények másként tekintenek a kudarcokra, mint más vallások követői.

Bővebben

Apokalipszis beavatottaknak II. – Hétpecsétes titok

seven_sealsMottó:Ki méltó rá, hogy kibontsa a tekercset,
feltörje pecsétjeit?” (Jel 5,2)

Előző bejegyzésben azt igyekeztem kissé megvilágítani, miért gondolom, hogy a Christiane-blog egyik bejegyzésében (Globális változások: valóban megkezdődött a hét pecsét feltörése?) a szerző rossz nyomon jár, amikor a pecsétek feltörését a mai korra értelmezi. Ma azonban kissé rehabilitálom, hiszen látni fogjuk, hogy a pecsétek feltörése folyamatban van – mintegy kétezer éve.

Bővebben

Keresztúton (VI.)

smaritanerMottó:Főpapunk ugyanis nem olyan, hogy ne tudna együtt érezni gyöngeségeinkkel,
hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett,
a bűntől azonban ment maradt.
Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónjához,
hogy irgalmat találjunk és kegyelmet kapjunk,
amikor segítségre szorulunk.” (Zsid 4,15-16)

A legutóbbi alkalommal Jézus példáját vettük szemügyre, hogy Őt követve legyünk úrrá szenvedéseinken. Bizonyára sokan gondolhatták úgy, e sorokat olvasva, hogy hiszen Jézus mégiscsak az Isten Fia, szent ember volt, aki nyilván nagyobb lelkierővel rendelkezett, mint mi,  ráadásul szentsége folytán biztosan számíthatott az Isten oltalmára. De mi? Nem vagyunk különösebben szent emberek, még ha törekszünk is a jóra; nincs tehát semmiféle hivatkozási alapunk, ha Isten segítségét kérjük. Ráadásul a bűneink jellemünk pilléreit is aláásták, úgyhogy még ha Isten elég segítséget ad is, akkor sem tudjuk magunkat összeszedni annyira, hogy együttműködjünk kegyelmével, és a magunk részéről megtegyük azt, amit tőlünk vár el az Isten ahhoz, hogy megszabaduljunk szenvedéseinktől. Tényleg, mit is vár el tőlünk Isten a szenvedés idején? Hogyan is tekint a mi szenvedésünkre?

Bővebben

Randevú a Végtelennel

randiMottó: “Menyasszony: Aludtam, de szívem ébren volt.
Hallga! Szerelmem kopog:

Vőlegény: Nyisd ki az ajtót, húgocskám,
kedvesem, galambom, gyöngyöm! ” (Én 5,2)

Véget ért a Hit éve, és új egyházi év kezdődött, szokás szerint Adventtel. A világ számára az advent az adventi vásárok időszaka, amikor fel lehet készülni a Karácsony ünneplésére, és ez utóbbiban a világnak tulajdonképpen igaza is van. De vajon mi, keresztények mire készülünk adventben? Talán a világvégét várjuk, mint néhány botcsinálta próféta (idén a Ragnarök van soron …)? Bizonyos értelemben talán igen, de mi a világvégében nem a pusztulást, hanem az Istennel való találkozást várjuk.

Bővebben