Emlék vagy Élet?

Mottó:Nem követelsz égő­ és engesztelő áldozatot,
így szólok hát hozzád: Lásd, itt vagyok!
A könyvtekercsben rólam írták, hogy teljesítsem akaratod.” (Zsolt 40,7-9)

A legutóbbi bejegyzésemben írtam már arról az eszmei áramlatról, amely a Szent Hagyományra hivatkozással elveti a II. vatikáni zsinat tanítását. Akkor a dogmafejlődéssel kapcsolatos félreértések eloszlatását kíséreltem meg, most néhány szót szólnék a liturgikus reformmal kapcsolatos nézeteikről, amelyek ebben az eszmekörben túlságosan is nagy jelentőségre tesznek szert.

Bővebben

Reklámok

Ünnepelj velünk!

prositMottó:Hiszen föltételezem rólatok,
hogy az én örömöm a ti örömötök is, mindnyájatoké.” (2Kor 2,3)

Úgy alakult, hogy a múlt hétvégén háromszor is hallottam Jézus három példabeszédét az elveszett bárányról, az elveszett drachmáról és a két fiúról. Harmadszorra figyeltem fel arra a mozzanatra, hogy a pásztor, az asszony és az apa örömét meg akarja osztani másokkal is. Azt hiszem, ez a hangulatfestőnek tűnő elem nagyon is fontos szerepet tölt be a példabeszédek helyes értelmének megtalálásában, főleg, ha jó összefüggésben szemléljük. Szerintem ugyanis nem pusztán arról van szó, hogy a pásztor, az asszony és az apa annyira örül, hogy ezt nem tudja magában tartani, hanem ennél jóval többről. Bővebben

Viszonzást nem várva?

the_lion_and_the_mouseMottó:A hála nem politikai kategória.

Legutóbbi két bejegyzésemben már említettem a másokkal szembeni elvárások kérdéskörét, pontosabban azt, hogy mi az, amit nem várhatunk tőlük. Vannak keresztények, akik itt meg is állnak, hiszen – szerintük – másokkal szemben nem lehet elvárásunk, akkor sem, ha korábban jót tettünk velük, hiszen  “tegyetek jót, … és semmi viszonzást ne várjatok” (Lk 6,35). De vajon igaz-e, hogy hálát várni egyszerű önzés, amely az állítólagos jótettek mögötti üzleti szemléletet leplezi le, és mint ilyen idegen az igazi keresztény szellemiségtől?

Bővebben

Csak erő kérdése?

súlyemelőMottó:Menjetek és tanuljátok meg, mit jelent:
Irgalmasságot akarok, nem áldozatot.
Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam,
hanem hogy a bűnösöket.” (Mt 9,13)

A Nagyböjt a bűnbánat ideje. A napokban kezembe került egy könyv a szentgyónásról, amit nagy érdeklődéssel nyitottam ki, és sietve átlapoztam. Meg kell mondanom, számomra csalódás volt ez a könyv: ugyan terjedelmes bűnlajstrom állt a közepén, és százszor is leírták, hogy kerülni kell a bűnt, de valahogy hiányérzetem maradt: a bűn lényegéhez, az igazi bűnbánat forrásaihoz nem vezetett közelebb (e téren volt egy kis janzenista beütése).

Bővebben

Keresztúton (V.)

Kereszthordozas_JeruzsalemMottó:Ha valaki követni akar, tagadja meg magát,
vegye fel keresztjét és kövessen.
Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti.
Aki elveszíti értem és az evangéliumért, az megmenti életét.” (Mk 16,34-35)

Az előző alkalommal azt a kérdést kóstolgattam, miként lehet oldani a szenvedés feszültségét, és ennek kapcsán utaltam arra a kapaszkodóra, amit ebben a Szentírás nyújthat a panaszkodó zsoltárok révén.  Nekünk keresztényeknek azonban van még egy segítségünk a szenvedés idején: nem járatlan ösvényeken kell ugyanis bolyonganuk, hiszen van Valaki, akit a szenvedés útján is előttünk járt és példát mutat nekünk. Ez alkalommal tehát azt a kérdést járnám kicsit körül, hogy Jézus mire tanított szenvedésével.

Bővebben