Az igazi imádat

Mottó:Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig,
mégpedig a kereszthalálig.” (Fil 2,8)

Virágvasárnappal megkezdődik Jézus szenvedésének, kereszthalálának és feltámadásának ünneplése. A lelkiségi irodalom előszeretettel hangsúlyozza Jézus testi és lelki szenvedéseinek nagyságát, annak egyediségét és különlegességét hangsúlyozva. Bár nyilvánvalóan hálátlanság lenne a Megváltó szenvedéseit lekicsinyelni, egy ideje úgy érzem, hogy ez a megközelítés tévútra visz, mert egy olyan mennyiségi szemléletet tükröz, ami afelé hajt, hogy Jézus szenvedését szembeállítsuk és összemérjük mások szenvedésével, holott Jézus megváltói halálának egyik lényeges eleme éppen az emberekkel vállalt szolidaritás. Maga a Szentírás sem a szenvedések nagyságát emeli ki, hanem az emberekkel vállalt szolidaritást és Isten akaratának maradéktalan elfogadását – csak ez utóbbi az, ami Jézust megkülönbözteti a többi embertől (Zsid 4, 15). Bővebben

Reklámok

Keresztúton (III.)

igézet Mottó:Ne félj a rád váró szenvedésektől!
Az ördög néhányotokat fogságba vet,
hogy próbára tegyen benneteket.
Megpróbáltatásotok tíz napig tart.” (Jel 2,10)

Az előző alkalommal arra kerestem a választ, hogy miként segíthetünk a környezetünkben élő, szenvedő embertársainkon. Nem kerülhetjük azonban meg a kérdést, hogy mit tehetünk akkor, ha nem valaki más, hanem mi magunk szenvedünk. A szenvedéssel kapcsolatos elméleteknek ugyanis az az igazi próbaköve, hogy mi hogyan birkózunk meg vele: ez teszi ugyanis jószándékú tanácsainak hitelsssé vagy éppen hiteltelenné.  Persze nehéz erről egy olyan közösségben írni, amelynek tagja Placid atya, aki igencsak jó példával járt elő ebben, és meg is fogalmazta a szenvedés négy alapszabályát. Az alábbaikban nem is kísérlem meg, hogy ezekbe a magasságokba emelkedjek: arra keresem a választ, hogy mi, a mai jóval gyengébb nemzedék tagjai mit tudunk kezdeni a szenvedéssel.

Bővebben