Emlék vagy Élet?

Mottó:Nem követelsz égő­ és engesztelő áldozatot,
így szólok hát hozzád: Lásd, itt vagyok!
A könyvtekercsben rólam írták, hogy teljesítsem akaratod.” (Zsolt 40,7-9)

A legutóbbi bejegyzésemben írtam már arról az eszmei áramlatról, amely a Szent Hagyományra hivatkozással elveti a II. vatikáni zsinat tanítását. Akkor a dogmafejlődéssel kapcsolatos félreértések eloszlatását kíséreltem meg, most néhány szót szólnék a liturgikus reformmal kapcsolatos nézeteikről, amelyek ebben az eszmekörben túlságosan is nagy jelentőségre tesznek szert.

Bővebben

Törvénytisztelők

Mottó:Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat.
Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni.” (Mt 5,17)

Újév napján az Evangélium visszakanyarodik a Karácsony estéjéhez; a szentbeszédek többsége is ennél a történetnél időz. Az előírt evangéliumi szakasz azonban itt nem ér véget, hiszen utolsó mondata ez: “Amikor eltelt a nyolc nap és körülmetélték, a Jézus nevet adták neki, ahogy az angyal nevezte, mielőtt még a méhben megfogamzott volna.“ (Lk 2,21). Miért akarom felhívni erre a momentumra a figyelmet, így, egy hét múltán is? Azért, mert ha jól utánaszámolunk, ez a nyolcadik nap az, amelyiken Jézust körülmetélték, Karácsonytól számítva éppen Újév napjára esik.

Bővebben

Első péntek

Mottó: „Vegyétek magatokra kettős igámat és tanuljatok tőlem,
mert szelíd vagyok és alázatos szívű.” (Mt 11,29)

Ma ismét egy hónap első péntekje van; áttekintve korábbi bejegyzéseimet némiképp bosszankodva fedeztem fel, hogy a Jézus Szíve tiszteletről mindeddig egy szót sem ejtettem. Nehezen megbocsátható hiba ez, de most igyekszem jóvátenni. Szükség is van arra, hogy szót ejtsünk a Jézus Szíve tiszteletről, mert az újabb lelkiségi mozgalmak és különböző izgalmas vallási hatások következtében mintha kissé háttérbe szorult volna ez az ájtatosság. Tény és való, hogy a Jézus Szíve tisztelet első látásra nem valami nagy kaland: nem jár különös aszketikus gyakorlatokkal, nem szólít ki a világi élet szürkeségéből, nem hoz létre tömegmozgalmat. Mégis, egyszerűségében is nagyszerű, hiszen az első péntek megtartása révén közvetlenül a forráshoz, Krisztushoz vezet, az Egyház felszentelt papjai által kiszolgáltatott szentségek útján.

Bővebben

Amikor leszállt a Lélek …

Mottó:De amikor leszáll rátok a Szentlélek,
erő tölt el benneteket,
és tanúim lesztek Jeruzsálemben
és egész Judeában és Szamariában,
sőt egészen a föld végső határáig!
” (ApCsel.1,8)

Vasárnap Urunk megkeresztelkedésének ünnepét üljük. Ez az ünnep általában nem mozgatja meg különösebben a képzeletünket, noha ez az egyik első szentírási jelenet, ahol a Szentháromság megjelenik (legelsőnek talán Jézus fogantatásának hírüladásakor jelentkezik a három isteni személy). Ennek részint az az oka, hogy a Karácsony bensőséges, népszokásokkal tarkított ünnepe mellett kevesebb figyelmet fordítunk erre az ünnepre, részint az, hogy sokak számára nehezen érthető ez az egész jelenet. Nem csoda, hiszen egyik szereplője is ugyancsak értetlenkedik rajta!

Bővebben

Krisztus, a Király

Mottó:… és országának nem lesz vége.

A múlt vasárnap Krisztus Király ünnepét ünnepeltük. Manapság, amikor a népuralom eszméje vált uralkodóvá, ez az ünnep kissé idejétmúltnak tűnik. Sokan vannak a keresztények közül is, akik Krisztus királyságát puszta képnek tekintik, amely egy adott történelmi korszak terméke. Ennek hátterében az a gondolat áll, hogy ember és ember között alá- és fölérendeltség ellentétes az emberi természettel, hiszen minden ember egyenlőnek születik. Jézus azonban nem volt sem anarchista, sem forradalmár: a társadalom rendjét adottságként elfogadta. Nem a külső struktúrák megváltoztatását, hanem az emberiség lelki újjászületését hirdette meg. Vajon ha Krisztus királysága nem puszta kép, mit üzenhet ma nekünk?

Bővebben

Tartsatok bűnbánatot!

Mottó:A szeretetben nincs félelem.” (1Jn.4,18)

Tavaly november folyamán elég nagy kutyaszorítóba kerültem, és ez alkalomból volt szerencsém megismerkedni saját korlátaim egyikével-másikával. Komolyabb bajom nem történt, de rájöttem arra, hogy rám fér egy alapos lelki tatarozás. (Legutóbb a gimnáziumi évek alatt folyt e téren nagyobb felújítás, amikor addigi tapasztalatimat és tanulmányaimat átelmélkedve kialakítottam „felnőtt” gondolkodásmódom kereteit.) Ennek jegyében összevásároltam néhány könyvet, hogy saját tapasztalataim mellett nálam bölcsebb emberek okos meglátásait is felhasználhassam. E könyvek között volt olyan is, amely a bennünk élő Isten-képpel, és annak lelki hatásaival foglalkozott (Karl Frielingsdorf: Istenképek; Ahogy beteggé tesznek – és ahogy gyógyítanak, Szent István Társulat, Budapest, 2007.). Ennek számos érdekes meglátása nyomán – azt hiszem – a sorok között megbújó Isten-képekre is kissé érzékenyebbé váltam.

Bővebben

Az embereket a közös hit hozta össze

Mottó: „Ti vagytok a föld sója!”

Az első korinthoszi levelet olvasva megakadt a szemem egy mondaton: „Hálát adok Istennek, hogy senkit sem kereszteltem meg közületek, csak Kriszpuszt és Gaiust […] Krisztus ugyanis nem keresztelni küldött, hanem azért, hogy hirdessem az evangéliumot […]” (1Kor 1,14-17.). Ezen először kicsit meghökkentem: az apostol csaknem kétévi korinthoszi tartózkodása alatt mindösszesen két-három embert keresztelt meg? De akkor mivel töltötte azt a hosszú időt?

Bővebben