Oly’ nehéz a választás IX. – Maradjunk kapcsolatban!

Mottó:Hagyjátok el tehát a hazudozást,
beszéljen mindenki őszintén embertársával,
hiszen tagjai vagyunk egymásnak.
Ha elfog is benneteket az indulat, ne vétkezzetek.
A nap ne nyugodjék le haragotok fölött. ” (Ef 4,25-26)

Előző bejegyzéseimben arról írtam pár gondolatot, hogy milyen tévutakat látok a fiatalok házasságra való felkészítésének bevett módszereiben. Írtam a keresztény individualizmus csapdájáról, a különneműek elszigetelésének káros voltáról, az egyetemes receptek hiányáról és a megfelelőségi vizsgálat félrevezető voltáról. Okkal merülhet fel hát sokakban, hogy ennyi bírálat után mi az, amit én magam kívánatosnak látnék. Vájt fülű Olvasóim, akik több írásomat is figyelmesen olvasták, persze már nyilván sejtik, hogy a kapcsolat-központú megközelítést tartom kívánatosnak; de mit is jelent ez a gyakorlatban?

Bővebben

A pirkadat embere

pirkadatMottó:Az igaz ember útja olyan, mint a hajnal pirkadása,
egyre világosabb, míg fényes nap nem lesz.” (Péld 4,18.)

Vannak szavak, amelyek lassan kikopnak a használatból, és más, rokonértelmű szavak kerülnek a helyükre, majd pedig – ezek eltérő jelentése miatt – már ezeket sem használjuk egy jelenségre, és így a valóság egy része megnevezhetetlenné válik. Alighanem így vagyunk az “igaz ember” szóval is: keresztény hatásra az “igaz ember” kifejezést a “szent” váltotta fel, amelynek jelentése azonban egyre inkább a kanonizált szentekre és a “tökéletes” emberekre szűkült. Pedig igaz emberek ma is élnek köztünk, még ha nem is nevezzük így őket – talán azért, mert nem ismerjük e szó jelentését.

Bővebben

Csendes győzelem

Mottó:Boldogok, akik szomorúak,
mert majd megvigasztalják őket.” (Mt 5,4)

Vasárnap hajnalban még csendes volt Jeruzsálem és környéke. Aludt a város: Annás és Kaifás főpapok, Heródes etnarcha és a Pontius Pilatus procurator. A helyőrség nagy része is aludt, csak az őrség feszített helyén vagy rótta a megszokott köröket. Az emeleti teremben egymás hegyén-hátán aludtak a fáradt és szomorú apostolok, egy külön szobában a háziak, míg egy másikban útra készülődtek a sírhoz az asszonyok, csendben, hogy Jézus anyját fel ne ébresszék.  A városon kívül, fák és bokrok árnyékában zarándokok aludtak, a Koponya-hely mellett  csendben őrködtek a katonák a zsidók királyának sírja mellett. Isten pedig szép csendben tanúságot tett Jézus igaza mellett.

Bővebben

Haragudjunk-e a haragra?

Mottó: „Ha el is fog az indulat benneteket, ne vétkezzetek!
Ne nyugodjék le a nap haragotok felett!” (Ef.4,26.)

Sok olyan része van az életünknek, amelyet – okkal vagy ok nélkül – szégyellünk Isten és az embertársaink előtt. E szégyenünk egyik oka, hogy bensőnkben úgy érezzük: megmérettünk, és könnyűnek találtattunk. Ez az érzés természetes velejárója megtérésre törekvésünknek és bűnbánatunknak, ám nem helyes, ha olyasmi miatt is szégyenkezünk, ami önmagában nem rossz, még ha kellemetlen vagy nehezen kezelhető is. Számos olyan emberi megnyilatkozás is van, amelyek kétarcúsága komoly kétségeket ébreszt atekintetben, hogy szégyenkeznie kell-e a keresztény embernek ezek miatt. Azt hiszem, e megnyilatkozások közül keresve sem találnánk vitatottabbat, mint a harag.

Bővebben

Tartsatok bűnbánatot!

Mottó:A szeretetben nincs félelem.” (1Jn.4,18)

Tavaly november folyamán elég nagy kutyaszorítóba kerültem, és ez alkalomból volt szerencsém megismerkedni saját korlátaim egyikével-másikával. Komolyabb bajom nem történt, de rájöttem arra, hogy rám fér egy alapos lelki tatarozás. (Legutóbb a gimnáziumi évek alatt folyt e téren nagyobb felújítás, amikor addigi tapasztalatimat és tanulmányaimat átelmélkedve kialakítottam „felnőtt” gondolkodásmódom kereteit.) Ennek jegyében összevásároltam néhány könyvet, hogy saját tapasztalataim mellett nálam bölcsebb emberek okos meglátásait is felhasználhassam. E könyvek között volt olyan is, amely a bennünk élő Isten-képpel, és annak lelki hatásaival foglalkozott (Karl Frielingsdorf: Istenképek; Ahogy beteggé tesznek – és ahogy gyógyítanak, Szent István Társulat, Budapest, 2007.). Ennek számos érdekes meglátása nyomán – azt hiszem – a sorok között megbújó Isten-képekre is kissé érzékenyebbé váltam.

Bővebben

A bosszú mozgatója a félelmünk

Mottó: „Kimenvén találkozott egy szolgatársával,
aki 300 dénárral tartozott neki.
Rögvest nekiesett, fojtogatni kezdete, mondván:
’Add meg, amivel tartozol!’”
(Mt 18,28)

Bizony, az a fránya megbocsátás, sokunknak okoz gondot. Bár naponta imádkozzuk, hogy „bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”, mégis, örökké bosszúért lihegünk. Sokan mondják, hogy a szemet szemért elve dívik. Ha még csak így lenne! De mi bizony ebben Lámek gyermekei vagyunk: nem tartunk mértéket. („Megöltem egy férfit sérelmemért, leütöttem egy ifjút sebhelyemért; ha Káint megbosszulják hétszer, Lámeket hetvenhétszer!”)

Bővebben