Élesedő kép

Mottó:A tanítás, amelyet hallotok, nem az enyém,
hanem az Atyáé, aki engem küldött.

Ezeket akartam nektek mondani, amíg veletek vagyok.
S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya,
megtanít benneteket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek” (Jn 14,24-26)

Mostanában történt, hogy egy lelkiségi mozgalomról szerettem volna ismereteket szerezni a világhálón, és keresés közben több olyan honlapra bukkantam, ahol olyan, magukat katolikusnak tartó emberek írnak, akik elutasítják a II. vatikáni zsinat tanítását és reformjait. Mivel úgy tűnik, hogy a világhálón terjedőben van ez az eszmeiség, úgy gondoltam, talán nem árt néhány tévedésükre felhívni a figyelmet, mert mindez árt az Egyháznak, hiszen a Szent Hagyományra hivatkozással eretnekséggel vádolják az Egyház II. vatikáni zsinatot elfogadó többségét, elvetik a dogmafejlődés lehetőségét és a liturgikus reformot.

Bővebben

Reklámok

Hű és okos sáfároknak

kincsesládaMottó:Minden írástudó, aki jártas a mennyek országának tanításában,
hasonlít a házigazdához, aki kincseiből újat és régit hoz elő.” (Mt 13,52)

Mostanában sokszor el-el gondolkozom azon, hogy a templomainkban elhangzó szentbeszédek vajon alkalmasak-e arra, hogy a nem hívőknek új felismeréseket, a kételkedőknek biztos eligazítást, a szenvedőknek bátorítást vagy vigaszt nyújtsanak. Igehirdetőink nagyon sokszor és szépen kifejtik ugyan, hogy Krisztus fényt, örömet és megváltást hozott a világnak, de alig-alig nyújtanak támpontokat arra, hogy mi is ez a “fény”, miben áll az “örömhír”, és mit jelent számunkra a “megváltás”.  (Talán ők maguk sem tudják?) Pedig az igehirdetésnek – amelyre nem szabad egyszerűen az ünnepi misék állandó kellékeként, egy “letudandó feladatként” gondolnunk – nem elsősorban a nyugodt katolikus hátországban élők vallási ismereteinek felelevenítését kell szolgálnia, hanem inkább a küzdő Egyház frontvonalakról érkező tagjainak megerősítését. Bővebben