Oly’ nehéz a választás IX. – Maradjunk kapcsolatban!

Mottó:Hagyjátok el tehát a hazudozást,
beszéljen mindenki őszintén embertársával,
hiszen tagjai vagyunk egymásnak.
Ha elfog is benneteket az indulat, ne vétkezzetek.
A nap ne nyugodjék le haragotok fölött. ” (Ef 4,25-26)

Előző bejegyzéseimben arról írtam pár gondolatot, hogy milyen tévutakat látok a fiatalok házasságra való felkészítésének bevett módszereiben. Írtam a keresztény individualizmus csapdájáról, a különneműek elszigetelésének káros voltáról, az egyetemes receptek hiányáról és a megfelelőségi vizsgálat félrevezető voltáról. Okkal merülhet fel hát sokakban, hogy ennyi bírálat után mi az, amit én magam kívánatosnak látnék. Vájt fülű Olvasóim, akik több írásomat is figyelmesen olvasták, persze már nyilván sejtik, hogy a kapcsolat-központú megközelítést tartom kívánatosnak; de mit is jelent ez a gyakorlatban?

Bővebben

Reklámok

Kötéltánc

kötéltáncosMottó:Pilátus ekkor így szólt hozzá:
‘Nekem nem felelsz?
Nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak,
de hatalmam van arra is, hogy megfeszíttesselek?” (Jn 19,10)

Már csak egy bő hónap van az önkormányzati választásokig; a nagyobb pártok már megnevezték jelöltjeiket, köztük az általuk megválasztani ajánlott polgármestereket, főpolgármestert. Bár kétségtelen, hogy a magyar választók elsősorban pártszimpátia alapján választanak vezetőt, azért gondolom sokakban felmerül a kérdés, hogy vajon a neki kedves párt által ajánlott jelölt alkalmas-e a vezetői tisztségre. Egyáltalán, mitől jó egy vezető? Bár nem gondolom, hogy ez lenne a döntő szempont a jelöltek közötti választásnál (már csak azért sem, mert nem vagyok róla meggyőződve, hogy a mezőnyben minden esetben van legalább egy többé-kevésbé vezetőnek alkalmas jelölt), mégis hasznosnak vélem, hogy három szempontot felvillantsak, elsősorban nem is annyira a választóknak, mint inkább a jelöltek számára, amolyan lelkitükörként vagy – hogy stílszerűek legyünk -“királytükör”-ként.

Bővebben

Csúszós pálya

Mottó:O, sancta simplicitas!

Ó, szent egyszerűség!”- állítólag így kiáltott fel Husz János a máglyán, amikor látta, hogy egy öreg anyóka milyen őszinte igyekezettel hordta a rőzsét máglyájához, maga is részt kívánva venni e veszélyes eretnek elpusztításában. Az egyszerűség – amint az a fenti példából is látszik – nem feltétlenül jó; az összetett dolgok leegyszerűsítése pedig sokszor egyenesen veszélyes. Azt mondják, a történelmet nem kell hamisítani: elég egyes dolgokat kiemelni, másokat elhallgatni. S valóban, semmi sem tud annyira megtévesztő lenni, mint a jórészt igaz elemekből épített, a bonyolultabb összefüggéseket elhallgató és durván leegyszerűsítő – hazugságok.

Bővebben