Rangrejtve

Mottó: “A világba jött, a világban volt,
általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ.
A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.
Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott,
hogy Isten gyermekei legyenek.” (Jn 1,10-12)

Mostanában sokat gondolkoztam az önmegtagadás kérdésén. Sokan hajlamosak az önmegtagadást azonosítani a különböző aszketikus gyakorlatokkal, amikor az ember valamit megtagad magától. Ez azonban szerintem teljes félreértése a keresztény önmegtagadás lényegének: nem az akaraterőt növelő önsanyargatásról van szó, hanem Krisztus követésének egy lényeges vonásáról: a szenvedések alázatos, az Isten ügye melletti elköteleződésből fakadó, türelmes elviseléséről. Nem valamiféle gyakorlatról van szó, hanem inkább egyfajta hozzáállásról.