Hús-vér evangélium V.

Mottó: “Nem annyira a hússal és a vérrel birkózunk,
hanem a fejedelemségekkel és hatalmasságokkal,
a sötétség világkormányzóival,
és az égben lévő gonosz lelkekkel.” (Ef 6,12)

Legutóbbi bejegyzésemben ott hagytam abba, hogy az emberi test és lélek a Szentírás szerint szorosan összetartozik, egyszerre jönnek létre, és közös az örökkévaló sorsuk is. Az emberi lélek ölt alakot az emberi testben, így az ember teste és lelke kölcsönösen alakítják egymás tulajdonságait, hiszen ugyanannak az emberi lénynek két vetületéről beszélünk. Ez mind nagyon szép, de mi jelentősége van ennek az elméleti megfontolásnak a mindennapi életünkre?

Hús-vér evangélium IV.

Mottó: “Érzéki testet vetnek el – szellemi test támad föl.
Ha van érzéki test, van szellemi is.” (1Kor 15,44)

Előző bejegyzésemben bemutattam, hogy Pál apostol valójában nem az emberi testet és az emberi lelket mint az emberi természet két külön alkotóelemét állítja szembe a rómaiaknak írt levelében, hanem a megromlott emberi természet és a Lélek küzdelmét írja le, amelyet az ember cselekedeteinek irányításáért folytatnak. A Szentírás ugyanis nem úgy tekint az ember testére és lelkére, mint amely úgy alkotja az embert, mint ahogy mondjuk a kés éle és a pengéje a kést; ennek pedig jelentősége van az ember örök sorsa szempontjából is.

Hús-vér evangélium III.

Mottó: “Nem tudjátok, hogy testetek
a bennetek lakó Szentlélek szentélye,
akit Istentől kaptatok?” (1Kor 6,19)

Ahogy láttuk, Pál apostol galatáknak írt levelében a mózesi Törvény pogányokra alkalmazása ellen érvel, ugyanakkor az erkölcsi szabadosságtól is óv. Ennek kapcsán ír a “hús cselekedeteiről”, amelyek az erőszakos ember “megteszem, mert meg tudom tenni” gondolkodásmódját tükrözik, szemben a krisztusi szelídséggel. A rómaiaknak írt levelében a galatáknak írt levél fő témáját jobban kifejtve Pál apostol ismét ír a “hús szerinti” életről.