Fából vaskarika?

Mottó: Jaj nektek, törvénytudók,
mert az emberekre elviselhetetlenül nehéz terheket raktok,
de magatok egy ujjal sem mozdítjátok a terhet.” (Lk 11,46)

Az elmúlt hetekben olvasgattam az Amoris laetitia… kezdetű enciklika kapcsán korábban kirobbant vitáról szóló cikkeket. Bevallom, kissé furcsa érzésem támadt: mintha a XVIII. századba kerülünk volna vissza, amikor a Jézus Társaságát a ferencesek feljelentették a pápánál az Európán kívüli misszióikban alkalmazott hittérítő módszereik, vagyis a helyi viszonyokhoz történő túlzott alkalmazkodásuk miatt (Kínában például a missziós siker érdekében a katolikus teológiai kifejezéseket a konfuciánus vallás hagyományos fogalmaival fordították le, az ősök tiszteletét beemelték a helyi katolikus liturgiába) a katolikus hit tisztaságának feladásával, a tridenti zsinat rendelkezéseinek megszegésével vádolva őket. Most van egy Assisi Szent Ferencről nevezett jezsuita pápánk, akit – jobb híján – a katolikus közvéleménynél jelentettek fel, hasonló vádakkal.

Bővebben

Reklámok

Sivatagi hadművelet

Mottó:Akkor a Lélek a pusztába vitte Jézust,
hogy az ördög megkísértse.” (Mt 4,1)

Az Egyház a nagyböjt első vasárnapján Krisztus megkísértésének történetét adja elénk az Evangéliumban. A mi negyvennapos böjtünknek Jézus negyvennapos pusztai böjtölése az előképe, nem árt tehát, ha jól értjük, mit is akar ez a történet mondani nekünk. A magyarázatok általában a három kísértést boncolgatják, pedig legalább ennyire érdekes a megelőző negyven nap.

Bővebben

Oly’ nehéz a választás IX. – Maradjunk kapcsolatban!

Mottó:Hagyjátok el tehát a hazudozást,
beszéljen mindenki őszintén embertársával,
hiszen tagjai vagyunk egymásnak.
Ha elfog is benneteket az indulat, ne vétkezzetek.
A nap ne nyugodjék le haragotok fölött. ” (Ef 4,25-26)

Előző bejegyzéseimben arról írtam pár gondolatot, hogy milyen tévutakat látok a fiatalok házasságra való felkészítésének bevett módszereiben. Írtam a keresztény individualizmus csapdájáról, a különneműek elszigetelésének káros voltáról, az egyetemes receptek hiányáról és a megfelelőségi vizsgálat félrevezető voltáról. Okkal merülhet fel hát sokakban, hogy ennyi bírálat után mi az, amit én magam kívánatosnak látnék. Vájt fülű Olvasóim, akik több írásomat is figyelmesen olvasták, persze már nyilván sejtik, hogy a kapcsolat-központú megközelítést tartom kívánatosnak; de mit is jelent ez a gyakorlatban?

Bővebben

Oly’ nehéz a választás! VIII. – Nem bűnvádi eljárás!

Mottó: “… éljetek méltón ahhoz a hivatáshoz,
amelyet kaptatok,
teljes alázatban, szelídségben és türelemben!
Viseljétek el egymást szeretettel!
Törekedjetek rá, hogy a béke kötelékével
fenntartsátok a Lélek egységét.” (Ef 4,1-3)

Előző bejegyzésemet azzal zártam, hogy szükséges különböztetni életkor szerint is a javasolt gyakorlati megoldásokat illetően. Ez már átvezet egy másik kérdéshez: a modern pasztorációs kísérletekhez, amelyek sok esetben inkább tükrözik a korszellemet, mint a valódi keresztény meggyőződést a házasságról, és általában a kapcsolatokról. Bővebben

Oly’ nehéz a választás VII. – Van más választásunk?

Mottó:Ne tartózkodjatok egymástól,
legföljebb közös megegyezéssel egy időre,
hogy azt imádsággal töltsétek.
Azután térjetek vissza egymáshoz,
nehogy a sátán megkísértsen benneteket,
mivel nem tudtok megtartóztatásban élni.
” (1Kor 7,5)

Legutóbbi bejegyzésemben a katolikus fiatalok házasságra való felkészítése kapcsán a keresztény individualizmus veszélyeire hívtam fel a figyelmet, és utaltam arra, hogy a rosszul felfogott szerzetesi lelkiségnek az Egyház pasztorációs gyakorlatára e téren gyakorolt befolyása milyen károkat okozott. Mostani bejegyzésemben azt szeretném kicsit megvilágítani, hogy szerintem miért elhibázott a “hagyományos” pasztorációs megközelítés,  és melyek azok a szempontok, amelyek alapul szolgálhatnának e téren is a megújulásra.

Bővebben

Oly’ nehéz a választás VI. – A keresztény individualizmus csábítása

Mottó:Ezt javatokra mondom,
nem azért, hogy tőrbe csaljalak,
hanem hogy a feddhetetlen életre
és az Úrhoz való osztatlan ragaszkodásra segítselek titeket.” (1Kor 7,35)

Mostanában – személyes okokból – van szerencsém többszörösen végiggondolni mindazt, amit a katolikus közösségek a fiatalok házasodásáért tesznek. Meg kell mondanom, hogy szerintem alapos fáziskésésben vagyunk, mert ez a kérdés mindig is kényesnek minősült a katolikus egyházban. No nem az Egyház hivatalos tanítása, hanem a pasztorális gyakorlat szintjén. Ennek oka pedig szerintem az, hogy a szerzetesség a középkor óta túlzottan nagy befolyást gyakorol az Egyház pasztorális gyakorlatának kialakítására, és ez éppen ezen a területen tévútra vezet.

Bővebben

Nem mumus

Mottó:A megroppant nádat nem töri le,
a pislákoló mécsbelet nem oltja el,
míg győzelemre nem viszi az igazságot.
Az ő nevében bíznak a pogány népek.” ” (Mt 12,20-21)

Előző bejegyzésemet olvasva talán sokan felkapták a fejüket, amikor azt írtam, hogy Isten vállalja az erkölcsi rossz kockázatát is annak érdekében, hogy az üdvösségre, a teljes életre vezessen minket, és ezért nem kell kétségbe esnünk, ha szembesülünk a bennünk lévő, sőt növekedő rosszal. Néhányan bizonyára meg is botránkoztak ezen, és többé már nem lesznek az oldal rendszeres olvasói. Pedig csak szokatlan ez a gondolat számunkra, mert legtöbben még mindig nem léptünk túl a farizeusok gondolkodásmódján.

Bővebben