Örömhír a csüggedőnek

Mottó: “Bizony mondom nektek: asszonyok szülöttei közt
nem született nagyobb Keresztelő Jánosnál.” (Mt 11,11)

A mai vasárnap advent harmadik vasárnapja, az Öröm vasárnapja; ennek liturgikus színe a rózsaszín. Azt azonban, hogy a keresztény öröm nem azt jelenti, hogy rózsaszínben látjuk a világot, mi sem mutatja jobban, mint a mai Evangélium, amikor a börtönben lévő Keresztelő János  elküldi tanítványait Jézushoz, hogy rákérdezzen: valóban ő-e a Messiás. Vannak, akik szerint ezzel csak tanítványai figyelmébe akarta ajánlani Jézust, de szerintem erről többről van szó: a Hírnök elbizonytalanodásáról.

Randevú a Végtelennel

Mottó: “Menyasszony: Aludtam, de szívem ébren volt.
Hallga! Szerelmem kopog:

Vőlegény: Nyisd ki az ajtót, húgocskám,
kedvesem, galambom, gyöngyöm! ” (Én 5,2)

Véget ért a Hit éve, és új egyházi év kezdődött, szokás szerint Adventtel. A világ számára az advent az adventi vásárok időszaka, amikor fel lehet készülni a Karácsony ünneplésére, és ez utóbbiban a világnak tulajdonképpen igaza is van. De vajon mi, keresztények mire készülünk adventben? Talán a világvégét várjuk, mint néhány botcsinálta próféta (idén a Ragnarök van soron …)? Bizonyos értelemben talán igen, de mi a világvégében nem a pusztulást, hanem az Istennel való találkozást várjuk.