A szükséges strukturális átalakítás

Mottó: “Mert mindenki, aki gonoszat tesz,
gyűlöli a világosságot, s nem megy a világosságra,
nehogy kiderüljenek a tettei.

Aki ellenben az igazsághoz szabja tetteit,
a világosságra megy, hadd derüljön fény a tetteire,
amelyeket az Istenben vitt végbe.” (Jn 3,20-21)

A napokban a buszon utaztam, és befészkelte az agyamba magát egy szóösszetétel: “a bűn struktúrái”. Azt tudtam, hogy ez Szent II. János Pál pápa megfogalmazása volt, aki a Sollicitudo Rei Socialis enciklikájában használta először ezt a fogalmat a társadalmi szinten  intézményesült bűn megjelölésére, vagyis az olyan rendszerszerűen működő társadalmi jelenségekre, amelyek az embereket szinte kikerülhetetlenül a bűn felé terelik. Ahogy utaztam a buszon, elkezdtem gondolkozni azon, mit is jelent ez a fogalom a mindennapok nyelvére lefordítva …

A pirkadat embere

Mottó: “Az igaz ember útja olyan, mint a hajnal pirkadása,
egyre világosabb, míg fényes nap nem lesz.” (Péld 4,18.)

Vannak szavak, amelyek lassan kikopnak a használatból, és más, rokonértelmű szavak kerülnek a helyükre, majd pedig – ezek eltérő jelentése miatt – már ezeket sem használjuk egy jelenségre, és így a valóság egy része megnevezhetetlenné válik. Alighanem így vagyunk az “igaz ember” szóval is: keresztény hatásra az “igaz ember” kifejezést a “szent” váltotta fel, amelynek jelentése azonban egyre inkább a kanonizált szentekre és a “tökéletes” emberekre szűkült. Pedig igaz emberek ma is élnek köztünk, még ha nem is nevezzük így őket – talán azért, mert nem ismerjük e szó jelentését.