Felhajtóerő

Mottó: “Kutyából nem lesz szalonna,
a suszterből primadonna,
szalmalángból nem lesz kráter,
nyúlból nem lesz hózentráger.”

Már jócskán benne vagyunk a Nagyböjtben, amely a közvélekedés szerint a bűnbánat és a megtérés időszaka. A bűnbánat fogalmát még csak-csak értjük, de mi a helyzet a megtéréssel? Persze tudjuk, hogy sokan számolnak be rendkívüli érzelmi hatásokról, amelyek hatására úgy érezték, hogy életüket meg kell változtatniuk, s ennek az élménynek a hatására valóban másként kezdtek el viselkedni. No igen ám, de meddig?– szól az ünneprontó kérdés, és nemcsak azok részéről, akik nem hajlandók megbocsátani, és a régen megbánt és levetkezett vétket is unos-untalan felhánytorgatják, de a Gonosz elleni harc veteránjai részéről is.

Törvénytisztelők

Mottó: “Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat.
Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni.” (Mt 5,17)

Újév napján az Evangélium visszakanyarodik a Karácsony estéjéhez; a szentbeszédek többsége is ennél a történetnél időz. Az előírt evangéliumi szakasz azonban itt nem ér véget, hiszen utolsó mondata ez: “Amikor eltelt a nyolc nap és körülmetélték, a Jézus nevet adták neki, ahogy az angyal nevezte, mielőtt még a méhben megfogamzott volna.“ (Lk 2,21). Miért akarom felhívni erre a momentumra a figyelmet, így, egy hét múltán is? Azért, mert ha jól utánaszámolunk, ez a nyolcadik nap az, amelyiken Jézust körülmetélték, Karácsonytól számítva éppen Újév napjára esik.

Örömhír – nemcsak haladóknak

Mottó: „Dicsőítelek, Atyám, ég és föld Ura,
hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől,
és kinyilvánítottad a kicsinyeknek.” (Lk 10,21)

Advent negyedik vasárnapján az Egyház Jézus fogantatása hírüladásának történetét tárja elénk az Evangéliumban. Ez az utolsó nagy lépcsőfok az adventi várakozásban az ünnepi esemény, Jézus születésének meghirdetése előtt. Ezt a történetet azonban sokszor félreértjük, mert nem annyira az evangéliumi történet szövege és annak szentírási párhuzamai, mint inkább Jézus és Mária „előéletét” bemutató apokrif iratok befolyásolják gondolkodásunkat. Mária csodás születése, nevelkedése a Templomban, szüzességi fogadalma, az özvegy, idősödő József jegyesekénti kiválasztása mind-mind e forrásból ered, és eltereli figyelmünket az igazságról: Isten csendben, minden feltűnés nélkül készítette elő a Megváltó születését, és csak a kellő pillanatban nyilatkoztatta ki azoknak, akiket illetett.

Deviza-saga III. – A pénz ára

Mottó: “A tőzsde nem ideges embereknek való.” (André Kosztolányi)

Alighogy kihúzom a lábamat az országból, mindjárt zavar keletkezik! Mert alig több mint egyheti távollét után mire érkeztem vissza?! A forint árfolyama odébb ugrott, a Kormány a Nemzetközi Valutaalaphoz fordult segítségért; míg a helyzetről tájékozódtam, még le is minősítették az országot. Ezek nem jó hírek, de pánikra semmi ok; inkább próbáljuk megérteni, mi is történik valójában. A magyarázatokból nincs hiány: a nemzetközi pénzügyi összeesküvéstől kezdve a befektetői idegességen át egészen a kormányzati bizalomvesztésig sok mindent megjelöltek már fő okként. Mindezek a magyarázatok tartalmazzák az igazság egyes elemeit; ha azonban meg akarjuk érteni a helyzetet, jó lesz kicsit jobban megismernünk a pénzpiac működését.

Magyarország Éke

Mottó: “Sokkal többet ér az embernek a megfontoltság, mint az ősz haj,
és a bűntelen élet, mint a magas kor.” (Bölcs 4,9)

Szent Imre ünnepét ültük; ilyenkor mindig fokozottabb figyelem vetül az ünnepelt alakjára. De vajon mi az, amit alakjából kiemelésre méltó és számunkra is utat mutathat? Hagyományosan szűzi tisztaságát szokták erényei közt kiemelni: ez nem véletlen, hiszen ez nagyban elősegítette szentté avatását, és Legendája is főleg ezt emeli ki ; számos más erénnyel is dicsekedhet, amelyeket azonban „fő” erénye némiképp háttérbe szorít. Újabban viszont éppen „fő” erénye, pontosabban annak megvalósulása az, ami vitákat kelt alakja körül, ezért ma  élesebben vetül fel a kérdés, mint korábban: mit is tanulhatunk Szent Imrétől?

Deviza-saga II. – Mennyi az annyi?

Mottó: “Ha a népemből való szegénynek … pénzt kölcsönzöl,

ne viselkedj vele szemben uzsorás módjára.
Ne követelj tőle kamatot.” (Kiv 22,24)

Ha a devizaalapú hitelezés elterjedésével okozott gubancot szeretnénk megoldani, akkor a leghelyesebb – tudom, a makedón Alexandrosz kolléga nem értene velem egyet – ha ahelyett, hogy elkezdjük a csomót kaszabolni, szép lassan megkeressük a fonal végét, és úgy kezdjük kibogozgatni a szálakat. No igen, de melyik végét? Nekem úgy tűnik, hogy kezdetben a rossz végét fogtuk meg a dolognak az által, hogy az adósokat hátralékuk szerint soroljuk be különböző csoportokba (90 napon túl nem fizetők, 30 és 90 nap közötti hátralékkal rendelkezők, 30 napos hátralékkal rendelkezők, 1-2 hónapon belül fizetésképtelenek, 1 éven belül fizetésképtelenek, stb.), és az egyes csoportokra külön-külön eszközöket keresünk. Ez szükségképpen igazságtalan eredményre vezet, hiszen nem foglalkozunk vele, ki milyen okból maradt el a teljesítéssel, és egyként büntetünk vagy jutalmazunk olyanokat, akik önhibájukból, vagy önhibájukon kívül kerültek ilyen helyzetbe. Nem véletlenül berzenkednek az ilyen jellegű megoldások ellen azok, akik nem érintettek a kérdésben.

Deviza-saga I. – Miből lesz a cserebogár?

Mottó: „Akinek van, annak még adnak, hogy bőségesen legyen neki,
de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van. ” (Mt 13,12)

Ismét a 245 forintos szintet ostromolja a svájci frank árfolyama; a deviza alapon eladósodottak rettegve figyelik a fejleményeket, a nemzetgazdasági miniszter – feltehetőleg – csendben szitkozódik. No igen, a nagyjából 14.100 milliárd forint kiadási főösszegű költségvetés nem tudja lenyelni a nagyjából 5.500 milliárd összegű deviza alapú hitelállományt, ugyanakkor a növekvő törlesztőrészletek elveszik a teret a belső fogyasztás bővülése elől, amely ilyen válságos időkben beindíthatná a gazdaságot. Mindennek tetejébe – jó magyar szokás szerint – a deviza alapon eladósodottak és a deviza alapon el nem adósodottakat sikerült összeugrasztani.

Mózes kései utódairól

Mottó: “A törvény a tiszta beszéd.”

Az elmúlt hét tüntetéseket hozott; ha arra gondolok, hogy pont öt éve az első bejegyzésemet is egy tüntetés kapcsán írtam, talán azt is mondhatnám: íme a kör bezárult. Bizonyos értelemben igaz is lenne, hiszen a jogalkotás színvonala az elmúlt években nem javult, sőt inkább romlott. A jogalkotás törvényessége bírósági felülvizsgálatának intézményrendszerének kívánatos átalakítása sem történt meg; az Alkotmánybíróság hatásköre változott és változóban van ugyan, azonban e változtatások nem teszik hatékonyabbá a rendszert. A szélesebb (olykor tüntető) közvélemény pedig továbbra sem mindig érti és tudja, hogy miről vitatkoznak egymással a honatyák, mert az azzal kapcsolatos kritikák sokszor egészen másról szólnak. Lehet, hogy naiv vagyok, de nem hiszem, hogy szándékos rosszakarat húzódik meg e mögött; inkább nagyfokú tudatlanság.

A tudomány szövete is mindig felfeslik valahol

Mottó: “– És maga hisz abban, ami a Bibliában le van írva?!
– Igen, mert ismerem a szerzőjét!”

Nem tudom, hogy kedves Olvasóim is tapasztaltak-e hasonlót, velem mindenesetre sokszor megesik, hogy egy-egy téma néhány napon belül visszatérően rám köszön. Lehet, hogy így akarnak egy-egy kérdéskör alaposabb átgondolására rászorítani, vagy ez már maga a tanítás? Nem tudom. Mindenesetre az ilyen ismétlődően visszatérő kérdésköröket az ember többször kénytelen átgondolni, és e gondolkodás során fokozatosan valamiféle válasz is kibontakozik. Azért is jutott ez az eszembe, mert az elmúlt héten két, egymástól meglehetősen távol esőnek tűnő körülmény nyomán kezdtem el ugyanarról gondolkodni. Az egyik egy rövidhír volt, amely szerint egy neves fizikus új világképlete feleslegessé teszi a tudósok számára Isten létezésének feltételezését, a másik egy, a vasárnapi evangéliumhoz kapcsolódó szentbeszéd, amely a mennybemenetel jelentőségét hangsúlyozta.És hogy mi a közös e kettőben? Az anyagvilágra vonatkozó elképzeléseink megkérdőjelezése.

Elit alakulat

Mottó: “Sokszor és sokféle módon szólt Isten hajdan az atyákhoz,
ezekben a végső napokban Fiában szólt hozzánk,
akit a mindenség örökösévé tett, aki által az időket is teremtette.
Mint dicsőségének kisugárzása és lényegének képmása,
ő tartja fenn hathatós szavával a mindenséget.
A bűntől való megtisztítást elvégezve helyet foglalt az isteni Fölség jobbján,
s annyival kiválóbb, mint az angyalok,
amennyivel különb nevet örökölt náluk.” (Zsid 1,1-4.)

A napokban egy ókori Kínáról szóló könyvet keresve egy nem kifejezetten keresztény könyvesboltban jártam, ahol megakadt a szemem egy könyvcímen “Az angyalok hatalma”. Talán Olvasóim sem lepődnek meg, ha elárulom, hogy e könyv az “Ezotéria” feliratú polcon volt. Ez az esemény felidézett emlékezetemben egy másik könyvet, amelyet – bízva az Apostoli Szentszék Könyvkiadójában – megvettem, de alaposan csalódtam benne, mert több volt benne a jámbor képzelet, mint a hasznos tudás. (Persze értem, hogy a könyv amerikaiaknak készült, és az ő kérdéseikre ad válaszokat, de angyaltanban J. R.R. Tolkien és C. S. Lewis képzelet szülte (általam egyébként kedvelt) írásait nem tudom hiteles forrásnak tartani…) Pedig nem ártana néhány dolgot tisztázni az angyalokkal kapcsolatban, még mielőtt a “másik oldal” változata rögzül a fejekben.