Meg tudsz bocsátani?

Mottó: “… és bocsásd meg vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk
az ellenünk vétkezőknek.“

Nemrég egyik barátommal arról beszélgettünk, mit is jelent valójában megbocsátani, milyen lépések kellenek ahhoz, hogy a megbocsátás végbemenjen. Abban mindketten egyetértettünk, hogy a megbocsátás egyszerre egy döntés és egy folyamat. Azt gondolom, sokan azért gondolják úgy, hogy nem tudnak megbocsátani, mert nincsenek teljesen tisztában azzal, mit is jelent ez. Ugyanakkor fontos lenne, hogy tisztázzuk, mit is vár el tőlünk Jézus, amikor a megbocsátásra szólít fel minket, hiszen Isten bocsánatát teszi ettől függővé.

Hozott anyagból dolgozunk …

Mottó: “Minden dolog páros, kiegészíti egymást,
nem alkotott semmit, ami csődöt mondana.” (Sir 42,24)

Nagyon tanulságos tanulmányozgatni egy katolikus társkereső oldalon az adatlapokat, különösen, ha az ember ténylegesen ismerkedni akar. A leírt szavak és a valós viselkedés ugyanis sokszor kiáltó ellentétben állnak egymással. Egy hölgy, aki “nyitott, kommunikatív lány”-ként jellemzi magát, a valóságban alig bírható rá egy átlagos élénkségű kommunikációra; egy másik, aki magát “komoly, konzervatív” személyiségnek írja le, és “hasonló gondolkodású” férfit keres, annyit válaszol, hogy “megnéztem a képedet, és szerintem nem működne”. Tévedés ne essék, most nem általában az igazmondásról gondolkodtam el, inkább arról, hogy miért mutatják magukat sokan másnak egy ilyen helyen, holott egy tartós kapcsolatban – amelynek reményében az ember egy ilyen helyre feliratkozik – úgyis kiderül az igazság. Azt hiszem, a kulcs abban van, hogy nem ismerjük, illetve nem tudjuk elfogadni az adottságainkat. 

Oly nehéz a választás IV. – Evolúciós játékok

Mottó: “Ahhoz, hogy egy nő igazában számítson,
okosnak vagy jónak kell lennie.” (Agatha Christie)

Az ember alapvetően értelmes lény, és irtózik mindattól, ami értelmetlen, ezért igyekszik a látszólag megmagyarázhatatlant is megmagyarázni. Az emberi értelem ezért különböző ún. természeti törvények felállításával igyekszik a világ történéseit értelmes rendezőelvekre visszavezetni. Az emberi viselkedés értelmes magyarázata során ez gyakran oda vezet, hogy a magyarázat sokszor  éppen az emberi értelem szerepét tagadja, és az emberi viselkedést különböző biológiai folyamatokra (törvényekre) igyekszik visszavezetni. Ez a sors utolérte a párválasztást is, hiszen a kölcsönös vonzalom sokszor meglehetősen megmagyarázhatatlannak, észérvekkel nehezen igazolhatónak tűnik, ezért különböző biológiai magyarázatokkal igyekeznek ésszerűségét kimutatni. Ez önmagában talán nem lenne baj, de az etológiai feltevések átszivárogva a közbeszédbe furcsa torzszülötteket hoznak létre; ezek egyike a – minden értelemben – vulgáris alfa-hím elmélet.

Oly nehéz a választás III. – Aki keres, az talál

Mottó: “Ki milyen virágot szakít,
azt szagolja!”

Ha az ember jár-kel a világhálón, lépten-nyomon belefut olyan oldalakba, amelyek igyekeznek párkapcsolati tanácsokkal segíteni olvasóikat. Ennek egyik formája az “n+1 jel, hogy a kapcsolat halálra/sikerre van ítélve” illetve az “n+1 tulajdonság, aminek meg kell lennie/nem szabad meglennie a párodban” kaptafára felépített szerelmi kisokos. Nem állítom, hogy mindaz ostobaság, ami ezekben le vagyon írva, de az biztos, hogy ha őszintén magunkra vonatkoztatunk néhány ilyen feltételrendszert, akkor alighanem mindannyian alkalmatlannak minősülünk a boldog párkapcsolatra, legalább egy vagy két szempontból. Persze mondhatják kedves Olvasóim, hogy eléggé ostoba az, aki ezeket az írásokat komolyan veszi. Csak az a baj, hogy nagyon sokan hasonló, leegyszerűsítő elvárások alapján keresnek párt – és sajnos meg is találják!

Oly’ nehéz a választás II. – Valódi-e az Igazi?

Mottó: “Azután az Úristen az emberből kivett oldalcsontból
megalkotta az asszonyt, és az emberhez vezette.” (Ter 2,22)

Mielőtt néhány gyakorlati kérdést megvizsgálnék, először is egy jószándékú, ám már keresztény körökben is ható, ártalmas nézetre szeretném felhívni a figyelmet.  Nevezetesen arra, hogy aki sokáig nem talál párt, az saját magának köszönheti, hiszen túl nagyok az igényei, ezért neki kell megváltoznia és megértenie, hogy “nem jön el a szőke herceg”, és “Igazi nem létezik”. Míg előbbi állítással általában egyet tudok érteni (bár ha a Földön csekély számban élő szőke hercegek is nősülnek, akkor nyilván van, akihez tényleg eljön a szőke herceg), utóbbival azonban nem, és ennek hangoztatását nagyon károsnak tartom, mert csak arra jó, hogy az őszinte keresőket elkedvetlenítsük, és a házasságokat rossz kompromisszumokra építsük. Ráadásul ez az állítás nem is igaz.