Fából vaskarika?

Mottó: Jaj nektek, törvénytudók,
mert az emberekre elviselhetetlenül nehéz terheket raktok,
de magatok egy ujjal sem mozdítjátok a terhet.” (Lk 11,46)

Az elmúlt hetekben olvasgattam az Amoris laetitia… kezdetű enciklika kapcsán korábban kirobbant vitáról szóló cikkeket. Bevallom, kissé furcsa érzésem támadt: mintha a XVIII. századba kerülünk volna vissza, amikor a Jézus Társaságát a ferencesek feljelentették a pápánál az Európán kívüli misszióikban alkalmazott hittérítő módszereik, vagyis a helyi viszonyokhoz történő túlzott alkalmazkodásuk miatt (Kínában például a missziós siker érdekében a katolikus teológiai kifejezéseket a konfuciánus vallás hagyományos fogalmaival fordították le, az ősök tiszteletét beemelték a helyi katolikus liturgiába) a katolikus hit tisztaságának feladásával, a tridenti zsinat rendelkezéseinek megszegésével vádolva őket. Most van egy Assisi Szent Ferencről nevezett jezsuita pápánk, akit – jobb híján – a katolikus közvéleménynél jelentettek fel, hasonló vádakkal.

Bővebben

Reklámok

Oly’ nehéz a választás IX. – Maradjunk kapcsolatban!

Mottó:Hagyjátok el tehát a hazudozást,
beszéljen mindenki őszintén embertársával,
hiszen tagjai vagyunk egymásnak.
Ha elfog is benneteket az indulat, ne vétkezzetek.
A nap ne nyugodjék le haragotok fölött. ” (Ef 4,25-26)

Előző bejegyzéseimben arról írtam pár gondolatot, hogy milyen tévutakat látok a fiatalok házasságra való felkészítésének bevett módszereiben. Írtam a keresztény individualizmus csapdájáról, a különneműek elszigetelésének káros voltáról, az egyetemes receptek hiányáról és a megfelelőségi vizsgálat félrevezető voltáról. Okkal merülhet fel hát sokakban, hogy ennyi bírálat után mi az, amit én magam kívánatosnak látnék. Vájt fülű Olvasóim, akik több írásomat is figyelmesen olvasták, persze már nyilván sejtik, hogy a kapcsolat-központú megközelítést tartom kívánatosnak; de mit is jelent ez a gyakorlatban?

Bővebben

Ünnepelj velünk!

prositMottó:Hiszen föltételezem rólatok,
hogy az én örömöm a ti örömötök is, mindnyájatoké.” (2Kor 2,3)

Úgy alakult, hogy a múlt hétvégén háromszor is hallottam Jézus három példabeszédét az elveszett bárányról, az elveszett drachmáról és a két fiúról. Harmadszorra figyeltem fel arra a mozzanatra, hogy a pásztor, az asszony és az apa örömét meg akarja osztani másokkal is. Azt hiszem, ez a hangulatfestőnek tűnő elem nagyon is fontos szerepet tölt be a példabeszédek helyes értelmének megtalálásában, főleg, ha jó összefüggésben szemléljük. Szerintem ugyanis nem pusztán arról van szó, hogy a pásztor, az asszony és az apa annyira örül, hogy ezt nem tudja magában tartani, hanem ennél jóval többről. Bővebben

Viszonzást nem várva?

the_lion_and_the_mouseMottó:A hála nem politikai kategória.

Legutóbbi két bejegyzésemben már említettem a másokkal szembeni elvárások kérdéskörét, pontosabban azt, hogy mi az, amit nem várhatunk tőlük. Vannak keresztények, akik itt meg is állnak, hiszen – szerintük – másokkal szemben nem lehet elvárásunk, akkor sem, ha korábban jót tettünk velük, hiszen  “tegyetek jót, … és semmi viszonzást ne várjatok” (Lk 6,35). De vajon igaz-e, hogy hálát várni egyszerű önzés, amely az állítólagos jótettek mögötti üzleti szemléletet leplezi le, és mint ilyen idegen az igazi keresztény szellemiségtől?

Bővebben

Állagmegóvás tilos?

templomfelujitasMottó:Senki ne keresse csak a maga javát,
hanem a másét is.” (Fil 2,4)

Legutóbbi bejegyzésben röviden érintettem az önzés és az önszeretet különbségét; hasznos ezt a témát jobban körbejárni, mert a legtöbb ember nem tud különbséget tenni a kettő között, és Szent Ágoston aforizmáját emlegeti, amely szerint az ember az Isten megvetéséig menő önszeretet és az önmegvetésig menő Isten-szeretet között választhat. Jól hangzó mondás, csak szerintem az a baj vele, hogy összekeveri a fogalmakat: a helyes önszeretet és az Isten iránti szeretet között ugyanis nincs, és nem is lehet ellentét; a valódi ellentét az Igaz Isten iránti őszinte imádás és az önimádat között feszül. Bővebben

Haragos kis istenek

angry_zeusMottó:Gondolj a törvényre, ne gyűlöld embertársad,
az Istennel kötött szövetségre, s nézd el a sértést.” (Sir 28,7)

Kevés olyan dolog van, ami annyira akadálya az őszinteségnek és a viták békés rendezésének, mint a sértődékenység. Ha valaki sértődékeny, akkor nem tűri a kritikát, sőt azt sem, hogy valami másként történjék, mint ahogy ő azt elképzelte. A magyar szó azonban nagyon kifejező: a sért igéből képezzük, egy visszahatásra utaló képzővel; és valóban: aki megsértődik, általában önmagát sérti meg.

Bővebben

Nézőpont kérdése …

dachauliberationMottó:Én vagyok az Úr, a te Istened,
én hoztalak ki Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.” (Kiv 20,2)

Az elmúlt héten részt vettem egy konferencián, amelynek témája a roma holokauszt volt; a konferencia ünnepélyes megnyitójaként egy táncjátékot mutattak be, amely előtt Choli Daróczi József versét hallhattuk. Nem tehetek róla, de a vers eltérítette a gondolataimat: az egyébként általam is tisztelt, mélyen hívő költő – az Újszövetség cigány nyelvre fordítója – ugyanis azt a kérdést feszegette, hogy vajon Isten számon tartja-e a cigány áldozatokat, és befogadja-e őket szeretetébe. Bennem pedig az a kérdés vetődött fel: vajon jó oldalról közelítünk-e a világban működő Gonosz rémtetteinek emlékéhez?

Bővebben